Miniinterjú Kőrösi Tamással, az Analógia kiállítás alkotójával

Kőrösi Tamást kérdeztük, aki a szeptember 22-én nyíló Analógia kiállítás fotóit készítette, a Balatonról, a képekről és persze borokról is.

Melyek a legkorábbi balatoni emlékeid?

Ma is világosan emlékszem arra pillanatra, amikor az általános iskolás biciklitáborban rádöbbenek, hogy az otthon, meggymagozás mellett a konyhában szóló Hevesi Tamás és Horváth Charlie mellett van más zene is. A kísérőbuszban a nyolcadikosok Offspringet hallgattak, és amint hazaértem, az első utam a lemezboltba vezetett, ahol meg is vettem kazettán az Americana albumukat. Most is a szemem előtt látom a mozdulatot, amikor apa beteszi a kazettát a zöld 120-as Skoda magnójába. Először meglepődött, aztán onnantól akárhányszor mentünk Fűzfőre, mindig azt számoltuk, hányszor tudjuk meghallgatni az A és a B oldalt.

Gyerekként a Balatonnak csak egy bizonyos részét ismertem. Amikor ott voltunk, szinte minden időt a vízen töltöttünk, így a strandolós, hekkezős világ nekem anno kimaradt. Ezért amikor nyolc évvel ezelőtt elkezdtem a We Love Balatonnal dolgozni, úgy éreztem, nálam tulajdonképpen tiszta lappal indult a tó.

Ez egy izgalmas korszak volt, ekkor robbant be a balatoni gasztroforradalom. Ahogy a régió gasztronómiája és turizmusa fejlődni kezdett, úgy épült fel, erősödött meg a We Love Balaton is. Sokakat ismertem meg ez alatt az időszak alatt. Főleg azok az alkalmak voltak emlékezetesek, amikor egy újságíróval együtt mentem fotózni. Ilyenkor végighallgattam a helyek, emberek mögött álló történeteket. Ez számomra is inspirációt jelentett, személyesen is kötődöm sok fotóalanyomhoz.

Ezt a világot mutatod be a munkáddal. A kiállítás azonban más irányba indul. Miért döntöttetek így?

Valóban, a Balaton turistacsalogató bemutatása a mindennapjaim része. Olyan erővel közvetítjük ezt sok éve, hogy kontrasztként érdekesnek tartottam a tó egy másik arcára fókuszálni. Ehhez pedig az analóg technikához nyúltam, és egy különleges nyersanyag segítségét vettem igénybe: az 1970-es, 1980-as évekből származó, lejárt mozinyersanyagra fotóztam.

Kísérleti volt ez az analóg technika, de egy olyan képi és színvilágot hozott létre, ami megidézte az 50 évvel ezelőtti korok hangulatát a 2022 nyarán és 2023 tavaszán készült képeken. Hozzám személyesen is közel állnak a Balaton itt maradt retró emlékei, ezért örültem, hogy ez a kiállítás a régiónak ezt a manapság inkább rejtett, mindannyiunak kedves arcát mutatja meg.

A Villa Gyetvai ad otthont a kiállításnak, ami egy borászat is. Melyik a kedvenc borod?

Alapvetően inkább fehérboros vagyok, bár az utóbbi időben megtanultam értékelni a vörösborokat is. A Villa Gyetvai kínálatából a rajnai rizling a kedvencem. Sok gyümölcsösség van benne, de mégis túlmutat az egyszerű, könnyed fehérborokon.